2009. április 7., kedd

Illatminta

...összevissza olvad folyik színek fények sötétsötét körvonalak, namileszebből, mérnemtudokmozogni, na most megy... sötét illat van. van a sötétnek illata? én érzem. de aztán kirajzolódik egy arc, amit ismerek, nem is kicsit. színek, illatok, szép lassan formálódik a világ. mikor már határozott formát ölt, jönnek lassan az illatok is, amik a világ lényegét adják. a bőre illata, dohányszaggal és a parfümjével keverve. eldőlök, megragadom a jelenséget, ami Ő, a nyakába fúrom a fejem, ott ez az illattmeg, tudom mi ez, ismerem, kapaszkodom, megint elolvad a világ, most mi lesz belőle? ismeretlen helyek és emberek, ismeretlen szag van. csörgedeznek a hangok a színek az illatok is összevisszák, nem kell ez most nekem, menjünk tovább. zene, na ez már igen, ezt szeretem de jajj mi is ez, nem tudom, nem jut eszembe, próbálkozom ennek a fura, alternatív valóságnak a darabkáit összerakni, hátha értelmes jön ki belőle... felriadok és nem is értem, aztán oldalra nézek, és meglátva a mellettem fekvőt, megérzem az illatát és a viláág érthetetlen képei elolvadnak, szétesnek és a maradék érthető egésszé válik.

1 megjegyzés:

Kovács Micike írta...

Jaj, de szeretem ezeket az illatos hangulatírásaidat. A sötétnek van illata, mégpedig mikor milyen, hogy alliteráljak cseppet. Attól függ, hogy TE éppen hogyan vagy.