2009. április 29., szerda

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

az ég tetejéről a koncertre járó fijatalokra. mert ám a nyár, nagy vonalakban olyanokat tud, hogy:

május 29-30-30: pafe (ska-pécs. prosectura, mystery gang, paso, irie maffia, road, firkin)
júni 15: flogging molly
júni 28: buju banton
júli 6-12: rockmaraton! (gbh, uk subbs, subscribe, skru, ska-pécs, konflikt, picsa, meg sokminden)
júli 18-26: icwip (irie maffia, neo, ezmegaz)
aug 6-12: sziget (ska-p, offspring, tiken jah fakoly, toten hosen)

hajajajjj :D

2009. április 28., kedd

Vizsgaidőszak, te drága

Míly édes napok jőnek.
Oh, vizsgaidőszak, te tündér, ki nem hagyod, hogy a diákok naphosszat csak tespedjenek, vagy - uram bocsá' - éljék az életüket! Nem, nem engeded a léha kispolgári lustaságot életben maradni! Hisz' a napsütés helyett csodás alternatíva a szobában ücsörögve meredni üres tekintettel az esszére, melyből csak a címet legépelve is úgy érzi az ember, hogy megírta az Odüsszeiát. Bizony, íly irodalmi gondolatokat ihletsz Te, dícsérnivaló múzsa, Vizsgaidőszak. A4-es lapok tömegével borítod vidám kis pajtásaid, a diákok szobáit, akik aztán fél évig válogathatják, mit tartsanak meg (mert megbuktak) és mivel gyújtsanak be. Bizony, rendszeretet is kapunk tőled, óh hatalmas tanítómester, Vizsgaidőszak! Segítesz a testedzésben is: a dugó miatt 20 perc késés utáni lépcsőn felrohanás, és a 40 fokos termekben írt tesztek mindenkinek segítenek fogyni és formában maradni!
Egyes, rémes, aljas diákok támadnak téged, nem átallnak rossz dolognak tartani (!!!), miközben íly sokat segítesz nekünk. De talán már ők is megtanulnak más szemmel nézni rád, oh Vizsgaidőszak.

Meghalt a félév, éljen a félév!

2009. április 7., kedd

Illatminta

...összevissza olvad folyik színek fények sötétsötét körvonalak, namileszebből, mérnemtudokmozogni, na most megy... sötét illat van. van a sötétnek illata? én érzem. de aztán kirajzolódik egy arc, amit ismerek, nem is kicsit. színek, illatok, szép lassan formálódik a világ. mikor már határozott formát ölt, jönnek lassan az illatok is, amik a világ lényegét adják. a bőre illata, dohányszaggal és a parfümjével keverve. eldőlök, megragadom a jelenséget, ami Ő, a nyakába fúrom a fejem, ott ez az illattmeg, tudom mi ez, ismerem, kapaszkodom, megint elolvad a világ, most mi lesz belőle? ismeretlen helyek és emberek, ismeretlen szag van. csörgedeznek a hangok a színek az illatok is összevisszák, nem kell ez most nekem, menjünk tovább. zene, na ez már igen, ezt szeretem de jajj mi is ez, nem tudom, nem jut eszembe, próbálkozom ennek a fura, alternatív valóságnak a darabkáit összerakni, hátha értelmes jön ki belőle... felriadok és nem is értem, aztán oldalra nézek, és meglátva a mellettem fekvőt, megérzem az illatát és a viláág érthetetlen képei elolvadnak, szétesnek és a maradék érthető egésszé válik.