2011. május 29., vasárnap

Moment of Beauty

Time was running, hastening, until it tumbled over itself
To a standstill, in a moment of beauty, like a hundred years it felt.
Everything in the world froze for a second in the darkness
A beautiful chaos around us spawned a sea of chances

Out of nowhere came that moment, defined us there and then
And I have no idea if I can espace from it, and if I can then when.
I’m stuck in limbo, no way out, trapped in a strange, captivating land
Between fantasy and reality, where everything is surreal and nothing is bland

My future was set from that magic moment, for better or worse
And now I live among wonderful, unused fantasies that burst
Every waking moment when I realize you’re not here, and may not ever be
But I fight on since that moment, and hope you’ll someday see

The sun sets, time goes by, and soon it again rises
I still sit here among shades of myself in the darkness
Your presence lingers amongs the walls, where I go, you come with me
Inside every thought and feeling, with a knife in your hand, smiling slightly.

That moment of beauty is inside me, and deep inside I keep it,
It’s a gem, a hidden treasure, for me it’s a special secret.
But every time I think about it, it escapes, longing for you, like crazy
And it seems lost now, but I hope some day you’ll help me find
Our hidden, secret, ever-lasting moment of beauty

Chaos as Default

Szürreális egy dolog ez az élet.

A mesebeli királylány egy kocsmában jön szembe, egy közepesen unalmas fordítás óra előtt, aztán (bár picit mozgolódik az agy hátuljában) egy darabig el is bújik egy-két hellon kívül. Aztán egyszercsak flashback jellegűen elemi erővel töri ki belülről az ember koponyáját, szépen lassan elborítva mindent.

Fura egy dolog ez az élet.

Úgy ébredni Valaki mellett, de ugyanakkor mégsem "úgy" ébredni, de igazából mégis úgy érzem, mintha "úgy" ébredtem volna, csak azért, mert a melett ébredtem, aki mellett (szép dolog a magyar nyelv). Neszesemmifogdmegjól? Vagy nem? Ezt talán egy ember tudja - de valószínűleg egy sem.

Szép egy dolog ez az élet. :)

Elég csak rágondolni - már jön is a mosoly. Mániákus tekintettel figyelem a fércbukot, minden kis piros üzenetre azonnal ugrok - "na, na, na most!? ááááá ez valami más..." aztán a következőnél ugyanez. Felforgattál, te. (Tudodkivagy) És örülök, hogy megtetted.

Káosz káosz hátán hetek óta, összevisszaság most már az alap, pedig én aztán egyszerűen szoktam összehozni a dolgokat. Mégis mindennek a közepe egy és ugyanaz, és a kulcs is ugyanaz hozzájuk. Azt hiszem.

Ugrálok a pillanatról pillanatra élés, és a halálpontos tervezgetés között - de aztán mindegy mit találok ki, mostanában minden átíródik, szinte naponta. Csapatosan jönnek a meglepetések, hol jók, hol rosszak.

Nem túl jól sikerült narratíva ez a mostani, nem jutok vele sehova - talán mert kicsit most körbe megyek, minden visszautal egy korábbi estére, pillanatra, gondolatra, érzésre... és az újak meg csak jönnek, mind mind beépíteni, feldolgozni, megérteni... és megélni még újra, sokszor, ha szép, akkor azért, hogy megint szép legyen, ha szar, akkor azért, mert... hát mert az ember alapvetően emocionális mazochista.

Franciaország meg hülye egy hely.