Whiskey, War, Suicide & Guns; a.k.a. missing You

Az első ébredés pillanata a félhomályban meghatározza az egész napot. Félig-sem-nyitott szemmel azért homályos, nyöszörgő csomagot pillantok meg magam mellett, amint erőteljesen küzd egy takaróval és két párnával, közben - kicsit sem ébren - magában motyog. az első mosoly azonnali ásításba szalad át, erőnek erejével próbálom ébren tartani magam, hiszen hétfő reggel van, magyarán a hétvégének vége, vissza kell zuhanni a szürke hétköznapokba, úgy mint tömeg, szép sorban ismétlődő buszozások és a varázslat újbóli elbújása valami titokzatos helyre, félúton a béka s*gge, a színpadi függöny és Üzbegisztán között. ez a zsenge kis 220 kilométer ilyenkor nagyjából kamcsatkainak tűnik. DE! most még hétfő reggel van, tehát igyexem minél közelebb bújni a mellettem szintén az ébredéssel hadakozó, vacogó, aranyos kislányra hasonlító vérszomjas kismacskához. nem. fordítva. kismacskához hasonló lányhoz. egy halk motyogás -ami akár szeretleknek is értelmezhető- hagyja el ajkát, majd miután megbeszéljük, hogy nem alszunk vissza, másodperceken belül visszazuhanunk mindketten az álomba. hogy az ő fejében mi jár, azt nem tudom, de én álmomban újra látom a hétvégét. érzem az illatokat, amik őt jelentik, az első benyomás, a frissen fújt parfüm, hisz' csak 15 perce indult el otthonról a vonat elé, az utolsó cigi íze a szájban ahogy megcsókolom, a pattogatott kukorica- és mozivászon szag, ahogy harmadszor élvezkedjük végig a puskiban a brigantykat, a csusszanó hárslevelű a szimplában és a nyelvén a sör íze amikor megcsókolom, a bőre illata és a hangja aznap éjjel... mind mind egyetlen hatalmas szintézissé olvad össze, ez az összes érzékre ható, összevissza, óriási, érthetetlen és meghatározhatatlan érzés a szerelem.



megszólal a telefon. egyikünk sem érti, hogy lehet már 6 óra, hova tűnt az elmúlt 30 perc, miért kell már elszakadni az ágytól és a másik melegétől. jönnek a hétköznapok, jön a hiány, a hol-vagy-már szomorkodások, a hirtelen hangulatok amik szívárványból szürkére váltanak és onnan vissza vörösbe, sárgába, zöldbe... jön a hiányod. jön a mikor-lesz-már-péntek, a miért-késik-a-kurva-intercity, a jajj-de-várom-már. jönnek külön a napok. jön a táv ami több mint makó jeruzsálemtől. jön.


de egy óra múlva ugyanolyan erővel öleljük egymást a villamosnál, hagyjuk, hadd menjen el egy-kettő-három. mert most öleljük a másikat. dolgunk van, amit úgysem ért senki. mert az első ébredés homályos pillanata meghatározza a napot.

A Public Disservice Announcement

I'm back, bitches!!



Megint ősz van, szerencsére még nem hullanak a levelek, de talán egy kis inspirációt tudok végre belőlük meríteni és sikerül megint értelmes (?) dolgokat idefirkálni. először is: ha még mindig van köztetek ember aki nem futott bele az Inglourious Basterdsbe, tegye meg. aki már igen, az azért. én, mint anti-mozista, eddig háromszor látta moziban. zseniáliiiiis. oldalak tudnék írni róla, nem fogok. vagy majd talán egy külön posztban, ha igény van rá, bár szerintem aki olvassa a blogom azoknak már úgyis elnyáladzottam heveny orgazmusok közepette a véleményem a filmről.

más: csütörtökön (szept 24) ingyér PASO az Ökörség és Kuttúra feszt keretében. október 10.én ska-pécs, 24.-én pedig clash és ramones tribute toxicban. jertek, jó móka lesz meglátjátok!

annyira kék az ég, hogy nem is igaz. ráadásul ha jól látom a helyzetet, akkor a környezetemben most szinte mindenkinek bekékült és kisütött a nap, eltekintve egy darab embertől, hozzá sóhajaink szállnak, most nem nevezem nevén. mindenesetre: a nagy nyári és őszi boldogság- hullám szerencsére még mindig effektben van. :)

na, a végére jöjjön egy kis zene illetve poén is azért:

A nagy nyári blogpost

Úha. nagyon, nagyon sokat kellene írnom... arról a fantasztikus hónapról, amivel kezdődött a nyár... ;) vagy az icwipről, ami hűűű de jól sikerült idén is szerencsére, de nem jut eszembe semmi hirtelen csak pár dolog úgymint:
- szeretlek.
- a barátaimat is. nem sorolok fel mindenkit, mert jóóó sokan vagytok. szerencsére
- valaki ellopta a nyarat, már alig van vazze!
- minnyá ska-p
- mittomén. nem tudok írni, sorry

Nem csak a szélsőjobboldalé a világ

Közeledik június 7, az EP-választások időpontja, és az egyetemen és környékén, meg az egész városban elszórva helyes kis piros-fehér-zöld plakátokról meg flyerekről mosolyog le rám morvai krisztike és vidám kompániája. "szavazz te is a magyarságra" vagy valami hasonló szívhezszóló szöveg kíséretében. ennek a posztnak a megírására az indított, hogy egy egyébként tökéletesen felvilágosult és korrekten gondolkodó ismerősöm fontolgatja a jobbikra szavazást, mert a bedobott kis papírokon lévő célokkal tulajdonképpen egyetért (magyar földet magyar gazdáknak, adóztassuk meg a multikat, stb). csakhogy.
csakhogy.
honnan került elő ez a párt, mi ez egyáltalán, és mi lesz ha EP-be vagy netán magyar parlamentbe kerülnek? az őszödi beszédet követő zavargások során bukkantak fel úgy igazán, akkor kezdtek híveket is szerezni. az ezt követő mélyülő szociális és gazdasági válság, valamint a kormányzó párt teljes tehetetlensége és önzősége kiváló táptalajt biztosított egy olyan szintű szervezet kiépülésének, mint a jobbik. rájátszottak a hazaféltésre, ügyesen átértelmezték a hazaszeretetet (ez a mi országunk) nacionalizmussá (ez CSAK a mi országunk), felnagyították a társadalom részben nyílt, részben palástolt xenofóbiáját ("cigánybűnözés", nyílt zsidózás, később felvonulások) és ügyesen mosták össze magukat a többi szélsőjobboldali szervezettel, vigyázva arra, hogy a véresszájúan szélsőségesek tudják, hogy zsidóznak, cigányoznak, turbómagyarkodnak ők eleget, de ugyanakkor kitérve az olyan konkrét dolgok elől mint a "magyarok nyilai" nevű, ki tudja honnan szalajtott szervezet terrortámadásai. egy ideig csendesebben működtek, alapoztak vona gábor régi barátságára a fidesszel (amíg nekik is tele nem lett a tökük a jobbikkal) és építgették a táborukat. az első komolyabb repedés az általuk életre hívott magyar gárda becenevű, kizárólag parlagfűirtásra, szemétszedésre és persze hangos cigányozásra alakult szervezet kettészakadása volt, amelyiknek szakadár része hogy, hogy nem, holokauszttagadó menetet szervezett a budai várba. nyilván az "eredeti" szervezetben egy ilyen sincs, tőlük nem kell félnie senkinek. khm.
az idáig vezető út hosszú: kellett hozzá egy teljesen alkalmatlan kormánypárt, egy gazdasági világválság, egy mocskolódó, kvázi zeuszi magasságokba emelt ember által vezetett ellenzék, a magyarság általánosan negatív és önző világszemlélete és az, hogy addig addig sulykolták bele a cigányságba, hogy bűnözők és semmi keresnivalójuk köztünk, amíg sokan el is fogadták ezt és beintettek nekünk, ahogy mi beintettünk nekik. a rendszerváltás idején az óriási szociális problémára (ti., hogy egy "kommunista" diktatúrában élünk) megoldásként értelmes, demokratikus pártok alakultak. most meg ez a hulladék lenne a megfelelő? az, hogy külföldön már most mit írnak rólunk, inkább nem is említem, úgyis tudja mindenki, akit érdekel kicsit is. nem elég nekünk egy agyhalott kormánypárt, összevissza beszélő kis pártok, meg egy ellenzék, ami a "csakazértisnekünkvancsakigazunk" jelszóra építi a politikáját? kell ide még egy rakás agyatlan szélsőjobboldali is???

és az idei kreativítási díj nyertese...

... az, aki ezt a zseniális képet elkövette: (ha esetleg valaki nem tudná, kisvakond eredeti, cseh neve krtek)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

az ég tetejéről a koncertre járó fijatalokra. mert ám a nyár, nagy vonalakban olyanokat tud, hogy:

május 29-30-30: pafe (ska-pécs. prosectura, mystery gang, paso, irie maffia, road, firkin)
júni 15: flogging molly
júni 28: buju banton
júli 6-12: rockmaraton! (gbh, uk subbs, subscribe, skru, ska-pécs, konflikt, picsa, meg sokminden)
júli 18-26: icwip (irie maffia, neo, ezmegaz)
aug 6-12: sziget (ska-p, offspring, tiken jah fakoly, toten hosen)

hajajajjj :D

Vizsgaidőszak, te drága

Míly édes napok jőnek.
Oh, vizsgaidőszak, te tündér, ki nem hagyod, hogy a diákok naphosszat csak tespedjenek, vagy - uram bocsá' - éljék az életüket! Nem, nem engeded a léha kispolgári lustaságot életben maradni! Hisz' a napsütés helyett csodás alternatíva a szobában ücsörögve meredni üres tekintettel az esszére, melyből csak a címet legépelve is úgy érzi az ember, hogy megírta az Odüsszeiát. Bizony, íly irodalmi gondolatokat ihletsz Te, dícsérnivaló múzsa, Vizsgaidőszak. A4-es lapok tömegével borítod vidám kis pajtásaid, a diákok szobáit, akik aztán fél évig válogathatják, mit tartsanak meg (mert megbuktak) és mivel gyújtsanak be. Bizony, rendszeretet is kapunk tőled, óh hatalmas tanítómester, Vizsgaidőszak! Segítesz a testedzésben is: a dugó miatt 20 perc késés utáni lépcsőn felrohanás, és a 40 fokos termekben írt tesztek mindenkinek segítenek fogyni és formában maradni!
Egyes, rémes, aljas diákok támadnak téged, nem átallnak rossz dolognak tartani (!!!), miközben íly sokat segítesz nekünk. De talán már ők is megtanulnak más szemmel nézni rád, oh Vizsgaidőszak.

Meghalt a félév, éljen a félév!

Illatminta

...összevissza olvad folyik színek fények sötétsötét körvonalak, namileszebből, mérnemtudokmozogni, na most megy... sötét illat van. van a sötétnek illata? én érzem. de aztán kirajzolódik egy arc, amit ismerek, nem is kicsit. színek, illatok, szép lassan formálódik a világ. mikor már határozott formát ölt, jönnek lassan az illatok is, amik a világ lényegét adják. a bőre illata, dohányszaggal és a parfümjével keverve. eldőlök, megragadom a jelenséget, ami Ő, a nyakába fúrom a fejem, ott ez az illattmeg, tudom mi ez, ismerem, kapaszkodom, megint elolvad a világ, most mi lesz belőle? ismeretlen helyek és emberek, ismeretlen szag van. csörgedeznek a hangok a színek az illatok is összevisszák, nem kell ez most nekem, menjünk tovább. zene, na ez már igen, ezt szeretem de jajj mi is ez, nem tudom, nem jut eszembe, próbálkozom ennek a fura, alternatív valóságnak a darabkáit összerakni, hátha értelmes jön ki belőle... felriadok és nem is értem, aztán oldalra nézek, és meglátva a mellettem fekvőt, megérzem az illatát és a viláág érthetetlen képei elolvadnak, szétesnek és a maradék érthető egésszé válik.

YAAAAAAAA-HOOOOOOOOOOOOOOOO!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

SZIGETEN SKA-P KONCERT!!!!!!!!! IGENIGENIGENIGENIGENIGENIGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


(én semmi többet nem tudok elmondani. kérem kapcsojja ki)

gyalogkakukk rajongóknak

kedves mindenki, újranézegettem a bejegyzéseimet, és a gyalogkakukkos videókat útközben leszedték 'tuberól. but, fear not!!!! itt megtaláljátok az összes megjelentet. viszont javallanám, hogy mindenki szedje le gyorsan, vagy hasonló, mielőtt ezt is eltűntetik.

Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden

kifejtés előtt: akinek nem ismerős a cím, az elsőre ássa el magát, másodjára sürgősen olvassa el a galaxis útikalauz stopposoknak című zseniállatos könyvecskét.

szóval. ez a post most arról szólna lényegében, hogy mennyire határozza meg a világot egy ember. a tettei, a hite, a gondolatai, a filozófiája, mennyire épül fel a világ emberek világaiból, mennyire egész és mennyire különálló. az egész úgy kezdődött, hogy a Significant Otherrel volt egy érdekes kis beszélgetésünk hétvégén arról, hogy mégis hogyan is kell elérni a boldogságot és az elégedettséget a világban, meg mi is az egyáltalán. bár aki olvasta a micmackót, úgyis tudja mi az (trallala lallala pritty pretty prütty). momentán társadalmunk önző, kihasználó, kegyetlen, nincs tekintettel az emberekre és így tovább, közhelytömegek. vagyis, hogy sikert érj el a társadalomban, önző, kegyetlen, machiavellista, szadista kődarab kell, hogy legyél, igaz? és ha a társadalomban sikert érsz el, az egyenlő a világban elért sikereddel. ez is igaz? hát fene tudja, de miért te alakalmazkodsz a világhoz, csak, hogy beleőrülhess? tulajdonképpen mindenki máshogy látja, fogja fel ezt a világot. tele van ilyen meg olyan dolgokkal, jelenségekkel, emberekkel, akik ismeretlenek/érthetetlenek/érdektelenek neked vagy nekem, és az életét jelntik másoknak, ez teszi csodálatossá az életet. nem egy sémához kell igazodnunk, nem ugyanúgy kell megélnünk a dolgokat, még ha ugyanazt éljük is meg. és itt veszti érvényét a feltételezés, hogy a boldogságot úgy kell elérni, ahogy másokét látod. tulajdonképpen beinthetsz a világnak bármikor, ha úgy tartja kedved. megfelelhetsz ennek vagy annak az embernek, ha úgy tartja kedved - mindenkinek úgysem fogsz. egyszerűbb tehát, ha inkább fogod magad és a világot - a saját világodat - feleteted meg magadnak. úgy élsz, ahogy tetszik neked.

ez eddig tökéletes is. csak itt jön be a képbe a MÁSOK problémája. ha valakinek nem tetszik, ahogy élsz, akkor mondhatod, hogy kapja be, vagy igyekezhetsz változni, ha van(nak) számodra olyan fontos(ak) az adott ember(ek). ebből megint bármi lehet. de ha szarsz is a külső véleményekre: sose legyél önző. át taposhatsz embereken, hogy elérd ami kell - de egyszer minden egyes pillanatát vissza fogod kapni, a karma nem szokott szórakozni. az ember nem ronthat át büntetlenül a világon, bármilyennek tűnjön a társadalom. ha mégis megteszi, az élete értelmét veszíti el, egy törtető gép válik belőle, az érzelmei sodródnak a semmiben. van aki ezt élvezi, mert már nem képes felfogni mi történik vele.

mennyire tudsz mások életére hatással lenni, és milyennel? és meg tudod határozni hogy ki az akinek te kellesz (akármilyen szinten most ebben a kontextusban) és ki az akire te kíváncsi vagy? milyen emberek, hatások, benyomások, érzések? azokat engedd be. engedd át magad a világnak. merülj el benne. és a többi részét zárd ki magadból. a hideget, a fakó színeket, a ködöt. megteheted, képes vagy rá, érző emberi lény vagy. akarnod kell, hogy érezhesd. a világból folyamatosan jönnek a hatások, rajtad múlik mit akarsz és engedsz be.

sosem lesz könnyű dolgod. körülötted mindenhol emberek, akikre vigyázni kell. de ők is vigáyznak rád, bárogy is érezd soxor. ott vannak neked, érted akár. ugyanúgy éreznek, érzékelnek mint te. az ő világuk más, de a kettőtöké illeszkedhet egymásra tökéletesen. de ha nem teszi, sem teszi őt kevesebbé, vagy jogosít fel bármire. élj együtt vele. építs, ne rombolj. lásd meg a szépet ami mindig ott van.

varijációk egy témára

nanézzük. seasons in the sun. e-kké-há féle vátozatba! lesz itt móka, kacagás, vagy legalább érvágás:
förszt, di oridzsinál:

aztán egy nirvana-féle verzió, minden bizonnyal kevéssé józanon:

mos'meg zúzzunk, (elvileg) blink-version, gyakorlatilag nem az, de sebaj punk cover mindenesetre

Hi, we are NIRVANA, a band from Aberdeen, near Seattle...

Holnap Kurt Cobain születésnapja. Need I say more?


A 90-es évek elején a nirvana megkerülhetetlen jelenség volt a zeneiparban. az amerikai poszt-punk korszak egyértelműen legelsöprőbb (és alighanem legrövidebb) időszaka volt a 80-as évek végen megjelenő és 90-es évek közepéig tartó grunge-éra, amiért gyakorlatilag kizárólag seattle városa a felelős (nirvana, alice in chains, soundgarden, folytassam...?). akkor a grunge volt a popzene. ma...? egy rakás szar. nagyjából 10 évvel ezelőtt még volt a popzenében is kemény vonal (linkin park, manson, metallica st anger albuma, tele volt ezekkel a rádió, tv, stb), aztán 2003 táján még volt egy gyorsan kifújó próbálkozása a punkrocknak (greenday, sum41), aztán eltűnt ez is. mára maradt az elekrotnikus szarabbik fajtája, az rnb-nek csúfolt, a rythm and blueshoz messziről sem hasonlító lágy fos, és a teljesen ronccsá tett, szőrös, fehér ruhákról szóló klipekkel operáló "hiphop" (beastie boys, anyone? na az például hiphop).

a nirvana nem feltétlenül "akart" korszakalkotó zenekar lenni, bár kurt leírta a naplójában, leveleiben (special thanx to málna), hogy újat akarnak hozni, ugyanakkor szépen leírta ő is a bandát ért hatásokat és folyamatokat. mégis újat hoztak, igen rövid, és kevés lemezzel "megrakott" pályafutásuk alatt az övék volt a világ. más kérdés, hogy egy idő után nem kértek belőle. ma a nirvanáról a zenén kívül leginkább courtney love egyre nevetségesebb hisztijei jutnak eszünkbe a kurt öröksége és szerzői joga feletti vitákban. ugyanakkor: a zene ma is ugyanúgy hat mindenkire, ugyanolyan erős reakciót vált ki az emberekből, ugyanúgy ott van mindenhol a helyes ki logojuk, és sok banda játsza ma is a számaikat, a smells like teen spiritet pedig mindenki ismeri (de mér pont azt, mikor tonnányi jobb számuk van). grunge-reneszánsz már aligha lesz (bár voltak próbálkozások: puddle of mudd, korai nickelback számok), de a nirvana megmarad a világ (mondjuk) 5 legjobb és legmeghatározóbb együttese közt (és igen, ez zenei szakírók véleménye is, nem csak az enyém).

a dalszövegek mögé belátni nem egyszerű, az ihletek forrását megtalálni nehéz, sőt a kapcsolatot a szám címe és szövege közt végképp nehéz (mexican seafoodban például lehetetlen, legalábbis remélem, vagy sosem eszem többet mexikói kaját), mindazonáltal: a zene b@sz mint atom. nem hinném, hogy találkoztam két emberrel akiknek ugyanazt jelentette egy-egy nirvana dal

mai közhelygyűjteményem elolvasát köszöntem, befejezésnek pár kiváló zene:

Silver
Rape Me
Heart-Shaped Box
Lithium
Molly's Lips
Dive (ha ennek a refrénjét meghallgatod és nem akarsz koncertre menni, bajod van)

A sznobság tragédiája, a tragédia sznobsága, avagy az irodalmi kánon.

nagyon régóta foglalkoztat ez a probléma. nevezetesen az, hogy hogyan, milyen alapon határozzák meg az erre hívatottak a kánont, miért azok vannak benne, amik, mégis hogyan jönnek ehhez, és mekkora szerepet játszik benne a sznobéria. adva van ugye jó ideje ezeknek a könyveknek a gyűjteménye, amit önkényesen meghatároztak az okos irodalomtudósok, és aminek nagy részét az arra hívatott diákok következetesen nem olvassák el (ha nem lenne egyértelmű: ezúttal az irodalmi kánon iskolában használt és tanított részéről van szó kizárólag). csoda-e, hogy egy 14 éves gyerekben, miután el kell olvasnia a légy jó mindhaláligot, mostoha gondolatok támadnak az irodalommal és az olvasással kapcsolatban? következetesen tartják magukat idétlen ideje ugyanazok a művek, amik egy átlag 12-13-14 éves számára megragadhatatlanok, mivel elképzelhetetlen számukra a kontextus, így képtelenek értelmezni azt, aminek következtében az egyébként sem frenetikusan idegfeszítő mű halálosan unalmassá válik. 16 évesen gimiben ifjú werther, a "vágjunk együtt eret" óra anyaga is lehetne. sajnos ezek mai környezetben nehezen értelmezhető és kevéssé lefoglaló könyvek. közismert, hogy a mai fijatalok (mint mi, és a fiatalabbak különösen) sz@rnak az olvasásra. ez ellen mit is lehetne tenni, nézzük csak, mondjuk adhatnánk nekik olyan könyveket, amitől megjön a kedvük az egészhez, mert közelebb állnak hozzájuk korban, történetben, érzésben, bármiben. az, hogy a légy jó mindhalálig egy tizenéves fiúról szól, még nem jelenti, hogy nekik is szól. olvastathatnának egy rakás jobbnál jobb 20. századi szerzőtől (vonnegut), netán lazításnak őrültségeket (galaxis útikalauz) vagy netán hápottert, gyűrűk urát, bármit ami népszerű és olvastatja magát, mert semmilyen változást nem lehet elérni ugyanazoknak az unalmas kötelezőknek a passzírozásával.

az irodalmi kánon másik érdekes kérdése, hogy milyen szerzők, milyen hierarchiában foglalnak helyet benne, és akiket kizárnak, azokkal miért teszik ezt. itt jön be az a bizonyos tragikumhoz ragaszkodó sznobéria, amely szerint ami könnyed, vicces, neadjisten sci-fi, vagy fantasy, az irodalmi érték NEM LEHET. na, ekkora baromságra varrjatok gombot. ha megkérdezel egy tiszteletreméltó irodalomtudóst a késő 20. század legjobb íróiról, egész kevesen fogják neked vonnegutot, vagy stephen kinget említeni, holott borzasztó nagy hatású és népszerű műveket írtak, utánozhatatlan stílusban. de a könyvek műfaja számukra felfoghatatlan, nem megy az értelmezés, képtelenek az ötletet befogadni, értelmezni, hogy valami ami nem "klasszikus" műfaj, komoly irodalmi értéket képviselhet. itt akad meg minden próbálkozás a haldokló olvasási kultúra megújítására. világszinten. tehetséges, sőt, zseniális írók tömegei jelentetnek meg könyveket napjainkban is, de hiába a széleskörű elismerés, nem tudnak bekerülni az "elitbe". ez pedig abból a sznobériából ered, hogy a "bestsellerek", a "könnyed" könyvek, és hasonlók nem lehetnek nagy művészeti értékek. hát hallottatok már ekkora faszságot?

véleményeket várok az egész kérdésről

A Játékos

Itt az ideje, hogy lerántsam a leplet a Játékosokról. KI (vagy mi) az a Játékos? A Játékos az, aki irányít. Ez úgy néz ki gyakorlatban, hogy van egy felsőbb dimenzióban egy rakás lény, akik imádnak hazárdírozni. ők a Játékosok. a napjuk úgy indul, hogy felkelnek, megmosaxanak, betolnak valami fasza zenét és pakolják ki az otthoni készletet. "hmm hmm mivel is kezdjünk ma... rulettel!" a Játékosok nem tudnak mit kezdeni a szenvedélyükkel (nem is akarnak) mivel ez élteti őket. végignéznek rajtad, akinek az életét befolyásolják. "legyen a piros 6os!" és már pörög is a rulett. piros 6os lesz? fantasztikus dolgok történnek veled rövid időn beleül. fekete lesz? hát... nem nézel valami jó napnak elébe. 0? beüt a krach. és az egész a kis golyón múlik. ők ott gurítanak, te meg nem érted mi ez a hullám. összevissza történnek a dolgok, te meg nem tudod követni.

igazi érdekesség akkor van mikor egy haverjukkal összejönnek és elkezdenek kártyázni. mert akkor már nem egy emberről van szó, hanem 2ről (a sokfős kártyapartikat itt most talán nem részletezném). ki tudja mi hogy alakul. ők sem tudják. vakszerencse az egész. jáccanak estékig, akár napokig, hetekig, hónapokig, van hogy évekig csak kártyáznak. te meg azt hiszed, valami vezetett a helyzetekhez. nem érted az illogikát, a másikat vádolod. pedig csak egy pikk bubi tehet róla. mondjuk.

kockázni is szoktak. váltott színű kockákat dobálnak, rád meg rádszakad a mennyezet egy rosszabb dobásnál, aztán a következő körben meglátod a padlás romjai között az elrejtett aranykészletet.

hülye Játékosok

holding on

...kétségbeesetten kapaszkodtam a szakadék szélén, a kezeim csúszósak voltak, a szakadék széle vizes, de én tartottam magam, ahogy csak tudtam, de éreztem, hogy nincs már talaj a lábam alatt, eltűnt a kis kiszögellés amin álltam, az ujjaim pedig egyre csak csúsznak... a fölöttem lévő alak utánam nyúlt, és meghúzta a kezem, kapaszkodni kezdtem, még erősebben, mint addig, már majdnem fent voltam, mikor addigi segítőtársam lökött rajtam egyet. csúszni kezdtem vissza, értetlenül csúsztam lefelé, de újra megkapaszkodtam. ekkor rálépett a kezemre, éreztem, hogyha nem történik valami, lezuhanok, ekkor megint elkapta a kezemet, két kézzel, erősebben, mint az előbb, és éreztem, hogy meleg áramlik át belém abból, ahogy fog. de ekkor sem tudtam felmászni, mert egyre bizonytalanabb és hidegebb lett a tartása. nem engedte el a kezem, de éreztem, hogy gyengül és csúszni kezd a szakadék felé. próbált visszakecmeregni, de a súlyom túl nagy volt, és már nem találtam fogást én sem sehol. kapkodtunk, az utolsó pillanatokig próbáltunk kapaszkodót találni, de csak kis, vizes kavicsok voltak mindenfelé. ez a talaj nem ilyen volt! - villant át az agyamon, de nem tudtam gondolkodni, nem értettem, hogyan változhat meg valaminek az egész szerkezete. tudtam, hogy el kell engednem a kezet, ami fog, hogy valamelyikünk megúszhassa. a bal kezemmel engedjem el, és kapaszkodjak a jobbal? úgy több esélyem van, ő viszont nem tud megkapaszkodni rendesen. vagy a jobbal? akkor én lezuhanok, ő viszont elkaphatja azt a faágat. mindez a másodperc tizedrésze alatt villant át az agyamon. mielőtt dönthettem volna, éreztem, hogy megszorítja a kezemet és tudtam, hogy zuhanni fogunk mindketten és végünk lesz, nem menekül egyikünk sem...



...és kézenfogva fogunk zuhanni, mert nem tudtuk, hogy magunkat vagy a másikat mentsük-e meg a szakadéktól. így egyikünk sem menekült meg... és egyikünk sem zuhant le egyedül.

ez hihetetlen :D

SW-faneknek itt az új csodám :D

09, te csodás

szóval itt az új év, tiszta lappal , mindenféle lehetőségekkel, meg még ki tudja mi mindennel... :) és jobban nem is indulhatott volna mint ahogy indult (nagyfel blabla!) (rosszabbul nem is folytatódhatott volna, mint egy vizsgaidőszakkal.)
na pörgessük vissza kicsit az időt mit szóltok? volt idén minden ami kell meg ami nem kell, ami jó, meg ami rossz, ami meglepő meg ami nem meglepő (na ez értelmetlen lett). azért erre az évre se mondanám, hogy elqrtuk, nemkicsit, nagyon, de vótjobb, leszjobb. mindazonáltal, köszönhetően annak a pár embernek akik tudják magukról hogy kik ők (már csak azért is mert kb. ők teszik ki a blogom egész olvasótáborát) köszönhetően most is túlsúlyban voltak a jaó dolgok. szóval köszi nektek.
izé. nemmegyezaposztolás most. lehet, hogy én is a szenvedős blogger lettem? o.O (szenvedős blogger: aki csak akkor ír blogot mikor valami szörnyeteg fájdalom gyötri piciny lelkét). hát tán cask nem.
csapjatok az év közepébe, és adjatok neki, egy akkorát, hogy azt se tudja fiú-e vagy lány. az ágyban egy borús reggelen talált létformáról azért lehetőleg legalább ti tudjátok ugyanzet, ha egy mód van rá. sok sikert, örömöt, mindent ami jó, kevés végtagműtétet 09re.

béke