2009. február 6., péntek

A sznobság tragédiája, a tragédia sznobsága, avagy az irodalmi kánon.

nagyon régóta foglalkoztat ez a probléma. nevezetesen az, hogy hogyan, milyen alapon határozzák meg az erre hívatottak a kánont, miért azok vannak benne, amik, mégis hogyan jönnek ehhez, és mekkora szerepet játszik benne a sznobéria. adva van ugye jó ideje ezeknek a könyveknek a gyűjteménye, amit önkényesen meghatároztak az okos irodalomtudósok, és aminek nagy részét az arra hívatott diákok következetesen nem olvassák el (ha nem lenne egyértelmű: ezúttal az irodalmi kánon iskolában használt és tanított részéről van szó kizárólag). csoda-e, hogy egy 14 éves gyerekben, miután el kell olvasnia a légy jó mindhaláligot, mostoha gondolatok támadnak az irodalommal és az olvasással kapcsolatban? következetesen tartják magukat idétlen ideje ugyanazok a művek, amik egy átlag 12-13-14 éves számára megragadhatatlanok, mivel elképzelhetetlen számukra a kontextus, így képtelenek értelmezni azt, aminek következtében az egyébként sem frenetikusan idegfeszítő mű halálosan unalmassá válik. 16 évesen gimiben ifjú werther, a "vágjunk együtt eret" óra anyaga is lehetne. sajnos ezek mai környezetben nehezen értelmezhető és kevéssé lefoglaló könyvek. közismert, hogy a mai fijatalok (mint mi, és a fiatalabbak különösen) sz@rnak az olvasásra. ez ellen mit is lehetne tenni, nézzük csak, mondjuk adhatnánk nekik olyan könyveket, amitől megjön a kedvük az egészhez, mert közelebb állnak hozzájuk korban, történetben, érzésben, bármiben. az, hogy a légy jó mindhalálig egy tizenéves fiúról szól, még nem jelenti, hogy nekik is szól. olvastathatnának egy rakás jobbnál jobb 20. századi szerzőtől (vonnegut), netán lazításnak őrültségeket (galaxis útikalauz) vagy netán hápottert, gyűrűk urát, bármit ami népszerű és olvastatja magát, mert semmilyen változást nem lehet elérni ugyanazoknak az unalmas kötelezőknek a passzírozásával.

az irodalmi kánon másik érdekes kérdése, hogy milyen szerzők, milyen hierarchiában foglalnak helyet benne, és akiket kizárnak, azokkal miért teszik ezt. itt jön be az a bizonyos tragikumhoz ragaszkodó sznobéria, amely szerint ami könnyed, vicces, neadjisten sci-fi, vagy fantasy, az irodalmi érték NEM LEHET. na, ekkora baromságra varrjatok gombot. ha megkérdezel egy tiszteletreméltó irodalomtudóst a késő 20. század legjobb íróiról, egész kevesen fogják neked vonnegutot, vagy stephen kinget említeni, holott borzasztó nagy hatású és népszerű műveket írtak, utánozhatatlan stílusban. de a könyvek műfaja számukra felfoghatatlan, nem megy az értelmezés, képtelenek az ötletet befogadni, értelmezni, hogy valami ami nem "klasszikus" műfaj, komoly irodalmi értéket képviselhet. itt akad meg minden próbálkozás a haldokló olvasási kultúra megújítására. világszinten. tehetséges, sőt, zseniális írók tömegei jelentetnek meg könyveket napjainkban is, de hiába a széleskörű elismerés, nem tudnak bekerülni az "elitbe". ez pedig abból a sznobériából ered, hogy a "bestsellerek", a "könnyed" könyvek, és hasonlók nem lehetnek nagy művészeti értékek. hát hallottatok már ekkora faszságot?

véleményeket várok az egész kérdésről

3 megjegyzés:

Panka™ írta...

Nah, egypár ötlet, amit még belefűzhetnél. Szerintem a folyamatos történelmi fejlődés lehet az egyik oka a problémánknak. Mert minden korszakban egy adott stílus volt jellemző (többnyire), és nem volt akkora a társadalmi dájverziti, mint manapság. Ma már szegényebb rétegek is megengedhetik maguknak az olvasást, és nem csak azok, akik Dunakeszi (vagy nemtom, mi van ott... :D) lankáin éldegélnek a brutálisan nagy és extrém házaikban. Régebben nem volt ekkora választék, és mivel egyre több hatás és információ éri az embert, pláne a fiatalokat, így az a bizonyos irodalmi kánon csak egy gyengén átfogó képet ad nekik az alternatívákról. De persze nem elítélni akarom a múlt korok íróit, költőit, hisz mindannyian jók voltak valamiben, a saját módszereikkel - pont ezért tisztelni kell őket. Objektivitásról pedig szinte már nem beszélhetünk az irodalmi művek kapcsán, mert például én imádom Orwelltől az 1984-et, más viszont úgy áll hozzá, h "fúúúj, kommunizmus", de ez is csak azért van, mert rengeteg mű volt van és lesz, és ahhoz, hogy valaki objektív legyen, minden létező írott szöveget el kell, hogy olvasson egy megfelelő ítélet meghozásához. Ez pedig lehetetlen, legalábbis szerintem. Sok művet azért tesznek kötelező olvasmánnyá, mert "hű képet ad a korról, melyben íródott" - itt pedig joggal háborodik fel egy tizenéves. Hisz miért is kéne neki értenie egy többszáz éves társadalmat, amikor semmi köze hozzá? Itt viszont szerintem a mi társadalmunk hibája is megmutatkozik, hogy nem vagyunk képesek tolerálni ezt - az a közünk a múlthoz, hogy ha nem ismerjük, sosem értjük meg azt, ami ma van, hogyan lett mindaz, amiben élünk. Gyakorlatilag nincs kit hibáztatni ezért. Csak bízni lehet abban, hogy egyszer talán megadják a fiataloknak a választás jogát: pl minden korszakból egy vagy két regény tartalmát megismerik, s amelyik esetleg érdekesnek bizonyul számukra, azt olvassák el, ne pedig a rájuk erőszakolt műveket. Persze itt is van veszély, hisz aki nem szeret olvasni, az sosem fogja megszeretni a könyveket. Nincs tökéletes megoldás. Mindenki a maga módján keresi a válaszait.
Nehéz témába vágtad a kampókezedet, amit sokféle irányból meg lehet közelíteni, de az igazságra ígysem fogsz rábukkanni, ahogy eddig még senki sem. De próbálkozni lehet! És próbálkozz is! :D

Szkladányi Juca írta...

Azért 1 kivétel van, tudod, Murcy...
Az egri csillagok, ugyibár. :))
Amúgy igazad van és Pankának is.És van már másmilyen pedagógus is, aki felismerte ezt, mármint azt, hogy nem olvasnak a gyerekek, éppen HáPét olvasnak, együtt! És olvasónaplóznak és rgyütt meg is nézik és a végén jól megbeszélik. Ezek a gyerekek aztán valahogy mégis megszeretik az olvasást.
Tudom, a kötelező olvasmányok nagy része indokolatlan fájdalomokozás.
Talán felül kéne vizsgálni a készletet... Én pölö szeretek Móriczot olvasni, de nem régóta. De a mesék mind jöhetnek! A kis csávóknak mérnem olyant adnak? Engem nem érdekel Fable irodalmi értéke. Bírom és kész. Ráadásul Kossuth-díjas művész is olvassa, aki az egyik legnagyobb szaktekintély és pedagógus.

Névtelen írta...

Hey,
Nem ismerjük egymást, max látásból, de ehhez hozzá kell szólnom.

Nemtom, volt-e már órád a gyuris norbival, nekem most american popular culture-öm van vele; ő ugyanis pontosan ilyen művekkel foglalkozik,le is nézi a sárin kívül mindenki a tanszéken. Tolkien és stephen king is szerepel a repertoárjában, meg cyber-punk, meg mifene.

Cheerio,
xanga.com/JucaSzilak