2009. január 12., hétfő

holding on

...kétségbeesetten kapaszkodtam a szakadék szélén, a kezeim csúszósak voltak, a szakadék széle vizes, de én tartottam magam, ahogy csak tudtam, de éreztem, hogy nincs már talaj a lábam alatt, eltűnt a kis kiszögellés amin álltam, az ujjaim pedig egyre csak csúsznak... a fölöttem lévő alak utánam nyúlt, és meghúzta a kezem, kapaszkodni kezdtem, még erősebben, mint addig, már majdnem fent voltam, mikor addigi segítőtársam lökött rajtam egyet. csúszni kezdtem vissza, értetlenül csúsztam lefelé, de újra megkapaszkodtam. ekkor rálépett a kezemre, éreztem, hogyha nem történik valami, lezuhanok, ekkor megint elkapta a kezemet, két kézzel, erősebben, mint az előbb, és éreztem, hogy meleg áramlik át belém abból, ahogy fog. de ekkor sem tudtam felmászni, mert egyre bizonytalanabb és hidegebb lett a tartása. nem engedte el a kezem, de éreztem, hogy gyengül és csúszni kezd a szakadék felé. próbált visszakecmeregni, de a súlyom túl nagy volt, és már nem találtam fogást én sem sehol. kapkodtunk, az utolsó pillanatokig próbáltunk kapaszkodót találni, de csak kis, vizes kavicsok voltak mindenfelé. ez a talaj nem ilyen volt! - villant át az agyamon, de nem tudtam gondolkodni, nem értettem, hogyan változhat meg valaminek az egész szerkezete. tudtam, hogy el kell engednem a kezet, ami fog, hogy valamelyikünk megúszhassa. a bal kezemmel engedjem el, és kapaszkodjak a jobbal? úgy több esélyem van, ő viszont nem tud megkapaszkodni rendesen. vagy a jobbal? akkor én lezuhanok, ő viszont elkaphatja azt a faágat. mindez a másodperc tizedrésze alatt villant át az agyamon. mielőtt dönthettem volna, éreztem, hogy megszorítja a kezemet és tudtam, hogy zuhanni fogunk mindketten és végünk lesz, nem menekül egyikünk sem...



...és kézenfogva fogunk zuhanni, mert nem tudtuk, hogy magunkat vagy a másikat mentsük-e meg a szakadéktól. így egyikünk sem menekült meg... és egyikünk sem zuhant le egyedül.

1 megjegyzés:

Kovács Micike írta...

ÉN nem engedtelek volna el...
Na, ez nem hangzott valami jól, inkább amolyan "jajdeszigorigoranyucisan"...
Édes, Te SOSEM fogsz lecsúszni, amíg én élek. Mindig gondolj rám ilyenkor, mert ha én csúsznék így a Halál felé, először Téged hívnálak..