okosan megmondom a magamét.

tegnap szerencsém volt a nálunk A Hullám, eredetiben meg Die Welle néven létező filmet megnézni és huhh. rendesen a hatása alá kerültem. nem lövök le semmit, nézzétek meg, viszont eszembe jutott róla pár dolog, ami tán a film nélkül is értelmes.
egy félelem által uralt társadalomban aki a legjobban fél, a legparanoidabb, az lesz a főnök. az erőszak által uralt társadalomban aki a legerőszakosabb, az lesz a főnök. egy hülyeség által uralt társadalomban a leghülyébb lesz a legjanibb. most ez megy a világban. nem vesszük észre, de ha alkalmazkodunk, egyre hülyébbek, agresszívabbak, és paranoidabbak leszünk. egymástól, az ismeretlenektől, magunktól. nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, elmosódnak a határok, belekényszerítenek minket egy szürke körforgásba. ha ki akarsz törni, két lehetőséged van, és kétféle reakciót kapsz rá az "okos társadalomtól": kitörsz mesterségen ("mocskos drogos!") vagy kitörsz külső segítség nélkül ("deviáns rohadék"). mindkettő, természetesen hiba. "olvadj be, olvadj be! légy szürke! légy te is olyan, mint mi, és akkor majd előrejutsz, sok pénzed lesz, te leszel a jani!" életed ugyan nem lesz, de mit számít ez a szar kis ár a sok csillogásért, pénzért, hamis mosolyokért? hiszen az lettél akit akartak: egy újratermeleődő jelentéktelen, unalmas, sótlan réteg egy tagja, és a TE gyerekeidnek, tanítványaidnak, ismerőseidnek majd TE fogod mondani: "olvadj be! látod én is mennyire vittem? ne térj el, mert nem leszel senki!"
szarjatok erre. döntsétek le a falakat. tüntessétek el a korlátokat. legyetek mások. LEGYÜNK mások.