2009. március 12., csütörtök

Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden

kifejtés előtt: akinek nem ismerős a cím, az elsőre ássa el magát, másodjára sürgősen olvassa el a galaxis útikalauz stopposoknak című zseniállatos könyvecskét.

szóval. ez a post most arról szólna lényegében, hogy mennyire határozza meg a világot egy ember. a tettei, a hite, a gondolatai, a filozófiája, mennyire épül fel a világ emberek világaiból, mennyire egész és mennyire különálló. az egész úgy kezdődött, hogy a Significant Otherrel volt egy érdekes kis beszélgetésünk hétvégén arról, hogy mégis hogyan is kell elérni a boldogságot és az elégedettséget a világban, meg mi is az egyáltalán. bár aki olvasta a micmackót, úgyis tudja mi az (trallala lallala pritty pretty prütty). momentán társadalmunk önző, kihasználó, kegyetlen, nincs tekintettel az emberekre és így tovább, közhelytömegek. vagyis, hogy sikert érj el a társadalomban, önző, kegyetlen, machiavellista, szadista kődarab kell, hogy legyél, igaz? és ha a társadalomban sikert érsz el, az egyenlő a világban elért sikereddel. ez is igaz? hát fene tudja, de miért te alakalmazkodsz a világhoz, csak, hogy beleőrülhess? tulajdonképpen mindenki máshogy látja, fogja fel ezt a világot. tele van ilyen meg olyan dolgokkal, jelenségekkel, emberekkel, akik ismeretlenek/érthetetlenek/érdektelenek neked vagy nekem, és az életét jelntik másoknak, ez teszi csodálatossá az életet. nem egy sémához kell igazodnunk, nem ugyanúgy kell megélnünk a dolgokat, még ha ugyanazt éljük is meg. és itt veszti érvényét a feltételezés, hogy a boldogságot úgy kell elérni, ahogy másokét látod. tulajdonképpen beinthetsz a világnak bármikor, ha úgy tartja kedved. megfelelhetsz ennek vagy annak az embernek, ha úgy tartja kedved - mindenkinek úgysem fogsz. egyszerűbb tehát, ha inkább fogod magad és a világot - a saját világodat - feleteted meg magadnak. úgy élsz, ahogy tetszik neked.

ez eddig tökéletes is. csak itt jön be a képbe a MÁSOK problémája. ha valakinek nem tetszik, ahogy élsz, akkor mondhatod, hogy kapja be, vagy igyekezhetsz változni, ha van(nak) számodra olyan fontos(ak) az adott ember(ek). ebből megint bármi lehet. de ha szarsz is a külső véleményekre: sose legyél önző. át taposhatsz embereken, hogy elérd ami kell - de egyszer minden egyes pillanatát vissza fogod kapni, a karma nem szokott szórakozni. az ember nem ronthat át büntetlenül a világon, bármilyennek tűnjön a társadalom. ha mégis megteszi, az élete értelmét veszíti el, egy törtető gép válik belőle, az érzelmei sodródnak a semmiben. van aki ezt élvezi, mert már nem képes felfogni mi történik vele.

mennyire tudsz mások életére hatással lenni, és milyennel? és meg tudod határozni hogy ki az akinek te kellesz (akármilyen szinten most ebben a kontextusban) és ki az akire te kíváncsi vagy? milyen emberek, hatások, benyomások, érzések? azokat engedd be. engedd át magad a világnak. merülj el benne. és a többi részét zárd ki magadból. a hideget, a fakó színeket, a ködöt. megteheted, képes vagy rá, érző emberi lény vagy. akarnod kell, hogy érezhesd. a világból folyamatosan jönnek a hatások, rajtad múlik mit akarsz és engedsz be.

sosem lesz könnyű dolgod. körülötted mindenhol emberek, akikre vigyázni kell. de ők is vigáyznak rád, bárogy is érezd soxor. ott vannak neked, érted akár. ugyanúgy éreznek, érzékelnek mint te. az ő világuk más, de a kettőtöké illeszkedhet egymásra tökéletesen. de ha nem teszi, sem teszi őt kevesebbé, vagy jogosít fel bármire. élj együtt vele. építs, ne rombolj. lásd meg a szépet ami mindig ott van.

4 megjegyzés:

Szkladányi Juca írta...

Jajistenem.. De szép is ez..
Csak nemtom, közben ebben a toportyánfarkas világban nem sérülsz-e szükségképpen, ha az életedet így éled?
Nem biztos, hogy igazam van! Egy vérből valók vagyunk..
Persze, zárd ki a rosszat, a fakót, a hideget. De piszkosul észnél kell lenned, hogy tudd, amit éppen kizársz, arra nincs-e éppen szükséged? ha nem Neked, akkor másnak, aki akkor ott Veled van? Azt pedig fogadd el, hogy sokkal kényelmesebb "biztonsági" életet élni, mert az olyan nyugis, meg nem kell a hülye felelősség, még a végén gondolkodni, meg dönteni kell, jujuj, estébé, estébé.
Győzködheted az embereket, ha nincs meg a merszük, akkor nem fog majd rajtuk a charmod! persze, Te is írod, hogy nem könnyű. Csak muszájlik Neked lenni annak az Embernek, aki erre rávesz bárkit? Összevissza kalandozok. Ja, és mindenki, aki nem olvasta, szégyellje magát. Mármint a könyvet!
veszélyes anyuci

Murcy írta...

ha nagyon így tudsz élni, pont azért nem sérülsz, mert elég szépet meg jót találsz ahhoz, hogy túljuss a szaron :)

Szkladányi Juca írta...

Nnnna tessék.. Ne legyé' má' anyádnál folyton okosabb! Az nem illendő!
Egyébként igazad van. De jó, hogy megszülettél..

Névtelen írta...

Ha kizárnánk a világból ami szürke és fakó..vagy ami nem tetszik..sért minket..akkor egy nagyon furcsa állapot jönne létre szerintem.mert felborulna az egyensúly.
persze nem kell a rendszerbe kapaszkodni..jó lenne arra törekdeni,hogy szabadon éljünk..de ahhoz is meg kell találni a középutat..nem hiába létezik a yinyang.
egyébként tényleg csak annyi lenne a dolgunk,hogy: "lásd meg a szépet ami mindig ott van."
:)