és az idei kreativítási díj nyertese...

... az, aki ezt a zseniális képet elkövette: (ha esetleg valaki nem tudná, kisvakond eredeti, cseh neve krtek)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

az ég tetejéről a koncertre járó fijatalokra. mert ám a nyár, nagy vonalakban olyanokat tud, hogy:

május 29-30-30: pafe (ska-pécs. prosectura, mystery gang, paso, irie maffia, road, firkin)
júni 15: flogging molly
júni 28: buju banton
júli 6-12: rockmaraton! (gbh, uk subbs, subscribe, skru, ska-pécs, konflikt, picsa, meg sokminden)
júli 18-26: icwip (irie maffia, neo, ezmegaz)
aug 6-12: sziget (ska-p, offspring, tiken jah fakoly, toten hosen)

hajajajjj :D

Vizsgaidőszak, te drága

Míly édes napok jőnek.
Oh, vizsgaidőszak, te tündér, ki nem hagyod, hogy a diákok naphosszat csak tespedjenek, vagy - uram bocsá' - éljék az életüket! Nem, nem engeded a léha kispolgári lustaságot életben maradni! Hisz' a napsütés helyett csodás alternatíva a szobában ücsörögve meredni üres tekintettel az esszére, melyből csak a címet legépelve is úgy érzi az ember, hogy megírta az Odüsszeiát. Bizony, íly irodalmi gondolatokat ihletsz Te, dícsérnivaló múzsa, Vizsgaidőszak. A4-es lapok tömegével borítod vidám kis pajtásaid, a diákok szobáit, akik aztán fél évig válogathatják, mit tartsanak meg (mert megbuktak) és mivel gyújtsanak be. Bizony, rendszeretet is kapunk tőled, óh hatalmas tanítómester, Vizsgaidőszak! Segítesz a testedzésben is: a dugó miatt 20 perc késés utáni lépcsőn felrohanás, és a 40 fokos termekben írt tesztek mindenkinek segítenek fogyni és formában maradni!
Egyes, rémes, aljas diákok támadnak téged, nem átallnak rossz dolognak tartani (!!!), miközben íly sokat segítesz nekünk. De talán már ők is megtanulnak más szemmel nézni rád, oh Vizsgaidőszak.

Meghalt a félév, éljen a félév!

Illatminta

...összevissza olvad folyik színek fények sötétsötét körvonalak, namileszebből, mérnemtudokmozogni, na most megy... sötét illat van. van a sötétnek illata? én érzem. de aztán kirajzolódik egy arc, amit ismerek, nem is kicsit. színek, illatok, szép lassan formálódik a világ. mikor már határozott formát ölt, jönnek lassan az illatok is, amik a világ lényegét adják. a bőre illata, dohányszaggal és a parfümjével keverve. eldőlök, megragadom a jelenséget, ami Ő, a nyakába fúrom a fejem, ott ez az illattmeg, tudom mi ez, ismerem, kapaszkodom, megint elolvad a világ, most mi lesz belőle? ismeretlen helyek és emberek, ismeretlen szag van. csörgedeznek a hangok a színek az illatok is összevisszák, nem kell ez most nekem, menjünk tovább. zene, na ez már igen, ezt szeretem de jajj mi is ez, nem tudom, nem jut eszembe, próbálkozom ennek a fura, alternatív valóságnak a darabkáit összerakni, hátha értelmes jön ki belőle... felriadok és nem is értem, aztán oldalra nézek, és meglátva a mellettem fekvőt, megérzem az illatát és a viláág érthetetlen képei elolvadnak, szétesnek és a maradék érthető egésszé válik.

YAAAAAAAA-HOOOOOOOOOOOOOOOO!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

SZIGETEN SKA-P KONCERT!!!!!!!!! IGENIGENIGENIGENIGENIGENIGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


(én semmi többet nem tudok elmondani. kérem kapcsojja ki)

gyalogkakukk rajongóknak

kedves mindenki, újranézegettem a bejegyzéseimet, és a gyalogkakukkos videókat útközben leszedték 'tuberól. but, fear not!!!! itt megtaláljátok az összes megjelentet. viszont javallanám, hogy mindenki szedje le gyorsan, vagy hasonló, mielőtt ezt is eltűntetik.

Az Élet, A Világmindenség, Meg Minden

kifejtés előtt: akinek nem ismerős a cím, az elsőre ássa el magát, másodjára sürgősen olvassa el a galaxis útikalauz stopposoknak című zseniállatos könyvecskét.

szóval. ez a post most arról szólna lényegében, hogy mennyire határozza meg a világot egy ember. a tettei, a hite, a gondolatai, a filozófiája, mennyire épül fel a világ emberek világaiból, mennyire egész és mennyire különálló. az egész úgy kezdődött, hogy a Significant Otherrel volt egy érdekes kis beszélgetésünk hétvégén arról, hogy mégis hogyan is kell elérni a boldogságot és az elégedettséget a világban, meg mi is az egyáltalán. bár aki olvasta a micmackót, úgyis tudja mi az (trallala lallala pritty pretty prütty). momentán társadalmunk önző, kihasználó, kegyetlen, nincs tekintettel az emberekre és így tovább, közhelytömegek. vagyis, hogy sikert érj el a társadalomban, önző, kegyetlen, machiavellista, szadista kődarab kell, hogy legyél, igaz? és ha a társadalomban sikert érsz el, az egyenlő a világban elért sikereddel. ez is igaz? hát fene tudja, de miért te alakalmazkodsz a világhoz, csak, hogy beleőrülhess? tulajdonképpen mindenki máshogy látja, fogja fel ezt a világot. tele van ilyen meg olyan dolgokkal, jelenségekkel, emberekkel, akik ismeretlenek/érthetetlenek/érdektelenek neked vagy nekem, és az életét jelntik másoknak, ez teszi csodálatossá az életet. nem egy sémához kell igazodnunk, nem ugyanúgy kell megélnünk a dolgokat, még ha ugyanazt éljük is meg. és itt veszti érvényét a feltételezés, hogy a boldogságot úgy kell elérni, ahogy másokét látod. tulajdonképpen beinthetsz a világnak bármikor, ha úgy tartja kedved. megfelelhetsz ennek vagy annak az embernek, ha úgy tartja kedved - mindenkinek úgysem fogsz. egyszerűbb tehát, ha inkább fogod magad és a világot - a saját világodat - feleteted meg magadnak. úgy élsz, ahogy tetszik neked.

ez eddig tökéletes is. csak itt jön be a képbe a MÁSOK problémája. ha valakinek nem tetszik, ahogy élsz, akkor mondhatod, hogy kapja be, vagy igyekezhetsz változni, ha van(nak) számodra olyan fontos(ak) az adott ember(ek). ebből megint bármi lehet. de ha szarsz is a külső véleményekre: sose legyél önző. át taposhatsz embereken, hogy elérd ami kell - de egyszer minden egyes pillanatát vissza fogod kapni, a karma nem szokott szórakozni. az ember nem ronthat át büntetlenül a világon, bármilyennek tűnjön a társadalom. ha mégis megteszi, az élete értelmét veszíti el, egy törtető gép válik belőle, az érzelmei sodródnak a semmiben. van aki ezt élvezi, mert már nem képes felfogni mi történik vele.

mennyire tudsz mások életére hatással lenni, és milyennel? és meg tudod határozni hogy ki az akinek te kellesz (akármilyen szinten most ebben a kontextusban) és ki az akire te kíváncsi vagy? milyen emberek, hatások, benyomások, érzések? azokat engedd be. engedd át magad a világnak. merülj el benne. és a többi részét zárd ki magadból. a hideget, a fakó színeket, a ködöt. megteheted, képes vagy rá, érző emberi lény vagy. akarnod kell, hogy érezhesd. a világból folyamatosan jönnek a hatások, rajtad múlik mit akarsz és engedsz be.

sosem lesz könnyű dolgod. körülötted mindenhol emberek, akikre vigyázni kell. de ők is vigáyznak rád, bárogy is érezd soxor. ott vannak neked, érted akár. ugyanúgy éreznek, érzékelnek mint te. az ő világuk más, de a kettőtöké illeszkedhet egymásra tökéletesen. de ha nem teszi, sem teszi őt kevesebbé, vagy jogosít fel bármire. élj együtt vele. építs, ne rombolj. lásd meg a szépet ami mindig ott van.

varijációk egy témára

nanézzük. seasons in the sun. e-kké-há féle vátozatba! lesz itt móka, kacagás, vagy legalább érvágás:
förszt, di oridzsinál:

aztán egy nirvana-féle verzió, minden bizonnyal kevéssé józanon:

mos'meg zúzzunk, (elvileg) blink-version, gyakorlatilag nem az, de sebaj punk cover mindenesetre

Hi, we are NIRVANA, a band from Aberdeen, near Seattle...

Holnap Kurt Cobain születésnapja. Need I say more?


A 90-es évek elején a nirvana megkerülhetetlen jelenség volt a zeneiparban. az amerikai poszt-punk korszak egyértelműen legelsöprőbb (és alighanem legrövidebb) időszaka volt a 80-as évek végen megjelenő és 90-es évek közepéig tartó grunge-éra, amiért gyakorlatilag kizárólag seattle városa a felelős (nirvana, alice in chains, soundgarden, folytassam...?). akkor a grunge volt a popzene. ma...? egy rakás szar. nagyjából 10 évvel ezelőtt még volt a popzenében is kemény vonal (linkin park, manson, metallica st anger albuma, tele volt ezekkel a rádió, tv, stb), aztán 2003 táján még volt egy gyorsan kifújó próbálkozása a punkrocknak (greenday, sum41), aztán eltűnt ez is. mára maradt az elekrotnikus szarabbik fajtája, az rnb-nek csúfolt, a rythm and blueshoz messziről sem hasonlító lágy fos, és a teljesen ronccsá tett, szőrös, fehér ruhákról szóló klipekkel operáló "hiphop" (beastie boys, anyone? na az például hiphop).

a nirvana nem feltétlenül "akart" korszakalkotó zenekar lenni, bár kurt leírta a naplójában, leveleiben (special thanx to málna), hogy újat akarnak hozni, ugyanakkor szépen leírta ő is a bandát ért hatásokat és folyamatokat. mégis újat hoztak, igen rövid, és kevés lemezzel "megrakott" pályafutásuk alatt az övék volt a világ. más kérdés, hogy egy idő után nem kértek belőle. ma a nirvanáról a zenén kívül leginkább courtney love egyre nevetségesebb hisztijei jutnak eszünkbe a kurt öröksége és szerzői joga feletti vitákban. ugyanakkor: a zene ma is ugyanúgy hat mindenkire, ugyanolyan erős reakciót vált ki az emberekből, ugyanúgy ott van mindenhol a helyes ki logojuk, és sok banda játsza ma is a számaikat, a smells like teen spiritet pedig mindenki ismeri (de mér pont azt, mikor tonnányi jobb számuk van). grunge-reneszánsz már aligha lesz (bár voltak próbálkozások: puddle of mudd, korai nickelback számok), de a nirvana megmarad a világ (mondjuk) 5 legjobb és legmeghatározóbb együttese közt (és igen, ez zenei szakírók véleménye is, nem csak az enyém).

a dalszövegek mögé belátni nem egyszerű, az ihletek forrását megtalálni nehéz, sőt a kapcsolatot a szám címe és szövege közt végképp nehéz (mexican seafoodban például lehetetlen, legalábbis remélem, vagy sosem eszem többet mexikói kaját), mindazonáltal: a zene b@sz mint atom. nem hinném, hogy találkoztam két emberrel akiknek ugyanazt jelentette egy-egy nirvana dal

mai közhelygyűjteményem elolvasát köszöntem, befejezésnek pár kiváló zene:

Silver
Rape Me
Heart-Shaped Box
Lithium
Molly's Lips
Dive (ha ennek a refrénjét meghallgatod és nem akarsz koncertre menni, bajod van)

A sznobság tragédiája, a tragédia sznobsága, avagy az irodalmi kánon.

nagyon régóta foglalkoztat ez a probléma. nevezetesen az, hogy hogyan, milyen alapon határozzák meg az erre hívatottak a kánont, miért azok vannak benne, amik, mégis hogyan jönnek ehhez, és mekkora szerepet játszik benne a sznobéria. adva van ugye jó ideje ezeknek a könyveknek a gyűjteménye, amit önkényesen meghatároztak az okos irodalomtudósok, és aminek nagy részét az arra hívatott diákok következetesen nem olvassák el (ha nem lenne egyértelmű: ezúttal az irodalmi kánon iskolában használt és tanított részéről van szó kizárólag). csoda-e, hogy egy 14 éves gyerekben, miután el kell olvasnia a légy jó mindhaláligot, mostoha gondolatok támadnak az irodalommal és az olvasással kapcsolatban? következetesen tartják magukat idétlen ideje ugyanazok a művek, amik egy átlag 12-13-14 éves számára megragadhatatlanok, mivel elképzelhetetlen számukra a kontextus, így képtelenek értelmezni azt, aminek következtében az egyébként sem frenetikusan idegfeszítő mű halálosan unalmassá válik. 16 évesen gimiben ifjú werther, a "vágjunk együtt eret" óra anyaga is lehetne. sajnos ezek mai környezetben nehezen értelmezhető és kevéssé lefoglaló könyvek. közismert, hogy a mai fijatalok (mint mi, és a fiatalabbak különösen) sz@rnak az olvasásra. ez ellen mit is lehetne tenni, nézzük csak, mondjuk adhatnánk nekik olyan könyveket, amitől megjön a kedvük az egészhez, mert közelebb állnak hozzájuk korban, történetben, érzésben, bármiben. az, hogy a légy jó mindhalálig egy tizenéves fiúról szól, még nem jelenti, hogy nekik is szól. olvastathatnának egy rakás jobbnál jobb 20. századi szerzőtől (vonnegut), netán lazításnak őrültségeket (galaxis útikalauz) vagy netán hápottert, gyűrűk urát, bármit ami népszerű és olvastatja magát, mert semmilyen változást nem lehet elérni ugyanazoknak az unalmas kötelezőknek a passzírozásával.

az irodalmi kánon másik érdekes kérdése, hogy milyen szerzők, milyen hierarchiában foglalnak helyet benne, és akiket kizárnak, azokkal miért teszik ezt. itt jön be az a bizonyos tragikumhoz ragaszkodó sznobéria, amely szerint ami könnyed, vicces, neadjisten sci-fi, vagy fantasy, az irodalmi érték NEM LEHET. na, ekkora baromságra varrjatok gombot. ha megkérdezel egy tiszteletreméltó irodalomtudóst a késő 20. század legjobb íróiról, egész kevesen fogják neked vonnegutot, vagy stephen kinget említeni, holott borzasztó nagy hatású és népszerű műveket írtak, utánozhatatlan stílusban. de a könyvek műfaja számukra felfoghatatlan, nem megy az értelmezés, képtelenek az ötletet befogadni, értelmezni, hogy valami ami nem "klasszikus" műfaj, komoly irodalmi értéket képviselhet. itt akad meg minden próbálkozás a haldokló olvasási kultúra megújítására. világszinten. tehetséges, sőt, zseniális írók tömegei jelentetnek meg könyveket napjainkban is, de hiába a széleskörű elismerés, nem tudnak bekerülni az "elitbe". ez pedig abból a sznobériából ered, hogy a "bestsellerek", a "könnyed" könyvek, és hasonlók nem lehetnek nagy művészeti értékek. hát hallottatok már ekkora faszságot?

véleményeket várok az egész kérdésről