Moment of Beauty

Time was running, hastening, until it tumbled over itself
To a standstill, in a moment of beauty, like a hundred years it felt.
Everything in the world froze for a second in the darkness
A beautiful chaos around us spawned a sea of chances

Out of nowhere came that moment, defined us there and then
And I have no idea if I can espace from it, and if I can then when.
I’m stuck in limbo, no way out, trapped in a strange, captivating land
Between fantasy and reality, where everything is surreal and nothing is bland

My future was set from that magic moment, for better or worse
And now I live among wonderful, unused fantasies that burst
Every waking moment when I realize you’re not here, and may not ever be
But I fight on since that moment, and hope you’ll someday see

The sun sets, time goes by, and soon it again rises
I still sit here among shades of myself in the darkness
Your presence lingers amongs the walls, where I go, you come with me
Inside every thought and feeling, with a knife in your hand, smiling slightly.

That moment of beauty is inside me, and deep inside I keep it,
It’s a gem, a hidden treasure, for me it’s a special secret.
But every time I think about it, it escapes, longing for you, like crazy
And it seems lost now, but I hope some day you’ll help me find
Our hidden, secret, ever-lasting moment of beauty

Chaos as Default

Szürreális egy dolog ez az élet.

A mesebeli királylány egy kocsmában jön szembe, egy közepesen unalmas fordítás óra előtt, aztán (bár picit mozgolódik az agy hátuljában) egy darabig el is bújik egy-két hellon kívül. Aztán egyszercsak flashback jellegűen elemi erővel töri ki belülről az ember koponyáját, szépen lassan elborítva mindent.

Fura egy dolog ez az élet.

Úgy ébredni Valaki mellett, de ugyanakkor mégsem "úgy" ébredni, de igazából mégis úgy érzem, mintha "úgy" ébredtem volna, csak azért, mert a melett ébredtem, aki mellett (szép dolog a magyar nyelv). Neszesemmifogdmegjól? Vagy nem? Ezt talán egy ember tudja - de valószínűleg egy sem.

Szép egy dolog ez az élet. :)

Elég csak rágondolni - már jön is a mosoly. Mániákus tekintettel figyelem a fércbukot, minden kis piros üzenetre azonnal ugrok - "na, na, na most!? ááááá ez valami más..." aztán a következőnél ugyanez. Felforgattál, te. (Tudodkivagy) És örülök, hogy megtetted.

Káosz káosz hátán hetek óta, összevisszaság most már az alap, pedig én aztán egyszerűen szoktam összehozni a dolgokat. Mégis mindennek a közepe egy és ugyanaz, és a kulcs is ugyanaz hozzájuk. Azt hiszem.

Ugrálok a pillanatról pillanatra élés, és a halálpontos tervezgetés között - de aztán mindegy mit találok ki, mostanában minden átíródik, szinte naponta. Csapatosan jönnek a meglepetések, hol jók, hol rosszak.

Nem túl jól sikerült narratíva ez a mostani, nem jutok vele sehova - talán mert kicsit most körbe megyek, minden visszautal egy korábbi estére, pillanatra, gondolatra, érzésre... és az újak meg csak jönnek, mind mind beépíteni, feldolgozni, megérteni... és megélni még újra, sokszor, ha szép, akkor azért, hogy megint szép legyen, ha szar, akkor azért, mert... hát mert az ember alapvetően emocionális mazochista.

Franciaország meg hülye egy hely.

Dried Up

A jungle once huge and blooming
Which became a a dried up desert
Where once was lushness with birds cooing
But the rain went away, seemingly forever

I stroll through the desert, searching on my way
Is there a well, a pond, a tiny spot of rain?
The sun burns through me, the heat eats me up
Fever kills my brain, but, hey, my heart, what's up?

In this dried up desert of reality I crawl on the ground
But look! there, far away, a glimmer of hope can be found
Is that a cloud? Is it an oasis? Or perhaps a river?
Is that really water?
Eating away this dried up desert,
Building up the jungle
Again.

Will the jungle survive?
A tree always does.

Whiskey, War, Suicide & Guns; a.k.a. missing You

Az első ébredés pillanata a félhomályban meghatározza az egész napot. Félig-sem-nyitott szemmel azért homályos, nyöszörgő csomagot pillantok meg magam mellett, amint erőteljesen küzd egy takaróval és két párnával, közben - kicsit sem ébren - magában motyog. az első mosoly azonnali ásításba szalad át, erőnek erejével próbálom ébren tartani magam, hiszen hétfő reggel van, magyarán a hétvégének vége, vissza kell zuhanni a szürke hétköznapokba, úgy mint tömeg, szép sorban ismétlődő buszozások és a varázslat újbóli elbújása valami titokzatos helyre, félúton a béka s*gge, a színpadi függöny és Üzbegisztán között. ez a zsenge kis 220 kilométer ilyenkor nagyjából kamcsatkainak tűnik. DE! most még hétfő reggel van, tehát igyexem minél közelebb bújni a mellettem szintén az ébredéssel hadakozó, vacogó, aranyos kislányra hasonlító vérszomjas kismacskához. nem. fordítva. kismacskához hasonló lányhoz. egy halk motyogás -ami akár szeretleknek is értelmezhető- hagyja el ajkát, majd miután megbeszéljük, hogy nem alszunk vissza, másodperceken belül visszazuhanunk mindketten az álomba. hogy az ő fejében mi jár, azt nem tudom, de én álmomban újra látom a hétvégét. érzem az illatokat, amik őt jelentik, az első benyomás, a frissen fújt parfüm, hisz' csak 15 perce indult el otthonról a vonat elé, az utolsó cigi íze a szájban ahogy megcsókolom, a pattogatott kukorica- és mozivászon szag, ahogy harmadszor élvezkedjük végig a puskiban a brigantykat, a csusszanó hárslevelű a szimplában és a nyelvén a sör íze amikor megcsókolom, a bőre illata és a hangja aznap éjjel... mind mind egyetlen hatalmas szintézissé olvad össze, ez az összes érzékre ható, összevissza, óriási, érthetetlen és meghatározhatatlan érzés a szerelem.



megszólal a telefon. egyikünk sem érti, hogy lehet már 6 óra, hova tűnt az elmúlt 30 perc, miért kell már elszakadni az ágytól és a másik melegétől. jönnek a hétköznapok, jön a hiány, a hol-vagy-már szomorkodások, a hirtelen hangulatok amik szívárványból szürkére váltanak és onnan vissza vörösbe, sárgába, zöldbe... jön a hiányod. jön a mikor-lesz-már-péntek, a miért-késik-a-kurva-intercity, a jajj-de-várom-már. jönnek külön a napok. jön a táv ami több mint makó jeruzsálemtől. jön.


de egy óra múlva ugyanolyan erővel öleljük egymást a villamosnál, hagyjuk, hadd menjen el egy-kettő-három. mert most öleljük a másikat. dolgunk van, amit úgysem ért senki. mert az első ébredés homályos pillanata meghatározza a napot.

A Public Disservice Announcement

I'm back, bitches!!



Megint ősz van, szerencsére még nem hullanak a levelek, de talán egy kis inspirációt tudok végre belőlük meríteni és sikerül megint értelmes (?) dolgokat idefirkálni. először is: ha még mindig van köztetek ember aki nem futott bele az Inglourious Basterdsbe, tegye meg. aki már igen, az azért. én, mint anti-mozista, eddig háromszor látta moziban. zseniáliiiiis. oldalak tudnék írni róla, nem fogok. vagy majd talán egy külön posztban, ha igény van rá, bár szerintem aki olvassa a blogom azoknak már úgyis elnyáladzottam heveny orgazmusok közepette a véleményem a filmről.

más: csütörtökön (szept 24) ingyér PASO az Ökörség és Kuttúra feszt keretében. október 10.én ska-pécs, 24.-én pedig clash és ramones tribute toxicban. jertek, jó móka lesz meglátjátok!

annyira kék az ég, hogy nem is igaz. ráadásul ha jól látom a helyzetet, akkor a környezetemben most szinte mindenkinek bekékült és kisütött a nap, eltekintve egy darab embertől, hozzá sóhajaink szállnak, most nem nevezem nevén. mindenesetre: a nagy nyári és őszi boldogság- hullám szerencsére még mindig effektben van. :)

na, a végére jöjjön egy kis zene illetve poén is azért:

A nagy nyári blogpost

Úha. nagyon, nagyon sokat kellene írnom... arról a fantasztikus hónapról, amivel kezdődött a nyár... ;) vagy az icwipről, ami hűűű de jól sikerült idén is szerencsére, de nem jut eszembe semmi hirtelen csak pár dolog úgymint:
- szeretlek.
- a barátaimat is. nem sorolok fel mindenkit, mert jóóó sokan vagytok. szerencsére
- valaki ellopta a nyarat, már alig van vazze!
- minnyá ska-p
- mittomén. nem tudok írni, sorry

Nem csak a szélsőjobboldalé a világ

Közeledik június 7, az EP-választások időpontja, és az egyetemen és környékén, meg az egész városban elszórva helyes kis piros-fehér-zöld plakátokról meg flyerekről mosolyog le rám morvai krisztike és vidám kompániája. "szavazz te is a magyarságra" vagy valami hasonló szívhezszóló szöveg kíséretében. ennek a posztnak a megírására az indított, hogy egy egyébként tökéletesen felvilágosult és korrekten gondolkodó ismerősöm fontolgatja a jobbikra szavazást, mert a bedobott kis papírokon lévő célokkal tulajdonképpen egyetért (magyar földet magyar gazdáknak, adóztassuk meg a multikat, stb). csakhogy.
csakhogy.
honnan került elő ez a párt, mi ez egyáltalán, és mi lesz ha EP-be vagy netán magyar parlamentbe kerülnek? az őszödi beszédet követő zavargások során bukkantak fel úgy igazán, akkor kezdtek híveket is szerezni. az ezt követő mélyülő szociális és gazdasági válság, valamint a kormányzó párt teljes tehetetlensége és önzősége kiváló táptalajt biztosított egy olyan szintű szervezet kiépülésének, mint a jobbik. rájátszottak a hazaféltésre, ügyesen átértelmezték a hazaszeretetet (ez a mi országunk) nacionalizmussá (ez CSAK a mi országunk), felnagyították a társadalom részben nyílt, részben palástolt xenofóbiáját ("cigánybűnözés", nyílt zsidózás, később felvonulások) és ügyesen mosták össze magukat a többi szélsőjobboldali szervezettel, vigyázva arra, hogy a véresszájúan szélsőségesek tudják, hogy zsidóznak, cigányoznak, turbómagyarkodnak ők eleget, de ugyanakkor kitérve az olyan konkrét dolgok elől mint a "magyarok nyilai" nevű, ki tudja honnan szalajtott szervezet terrortámadásai. egy ideig csendesebben működtek, alapoztak vona gábor régi barátságára a fidesszel (amíg nekik is tele nem lett a tökük a jobbikkal) és építgették a táborukat. az első komolyabb repedés az általuk életre hívott magyar gárda becenevű, kizárólag parlagfűirtásra, szemétszedésre és persze hangos cigányozásra alakult szervezet kettészakadása volt, amelyiknek szakadár része hogy, hogy nem, holokauszttagadó menetet szervezett a budai várba. nyilván az "eredeti" szervezetben egy ilyen sincs, tőlük nem kell félnie senkinek. khm.
az idáig vezető út hosszú: kellett hozzá egy teljesen alkalmatlan kormánypárt, egy gazdasági világválság, egy mocskolódó, kvázi zeuszi magasságokba emelt ember által vezetett ellenzék, a magyarság általánosan negatív és önző világszemlélete és az, hogy addig addig sulykolták bele a cigányságba, hogy bűnözők és semmi keresnivalójuk köztünk, amíg sokan el is fogadták ezt és beintettek nekünk, ahogy mi beintettünk nekik. a rendszerváltás idején az óriási szociális problémára (ti., hogy egy "kommunista" diktatúrában élünk) megoldásként értelmes, demokratikus pártok alakultak. most meg ez a hulladék lenne a megfelelő? az, hogy külföldön már most mit írnak rólunk, inkább nem is említem, úgyis tudja mindenki, akit érdekel kicsit is. nem elég nekünk egy agyhalott kormánypárt, összevissza beszélő kis pártok, meg egy ellenzék, ami a "csakazértisnekünkvancsakigazunk" jelszóra építi a politikáját? kell ide még egy rakás agyatlan szélsőjobboldali is???

és az idei kreativítási díj nyertese...

... az, aki ezt a zseniális képet elkövette: (ha esetleg valaki nem tudná, kisvakond eredeti, cseh neve krtek)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

az ég tetejéről a koncertre járó fijatalokra. mert ám a nyár, nagy vonalakban olyanokat tud, hogy:

május 29-30-30: pafe (ska-pécs. prosectura, mystery gang, paso, irie maffia, road, firkin)
júni 15: flogging molly
júni 28: buju banton
júli 6-12: rockmaraton! (gbh, uk subbs, subscribe, skru, ska-pécs, konflikt, picsa, meg sokminden)
júli 18-26: icwip (irie maffia, neo, ezmegaz)
aug 6-12: sziget (ska-p, offspring, tiken jah fakoly, toten hosen)

hajajajjj :D

Vizsgaidőszak, te drága

Míly édes napok jőnek.
Oh, vizsgaidőszak, te tündér, ki nem hagyod, hogy a diákok naphosszat csak tespedjenek, vagy - uram bocsá' - éljék az életüket! Nem, nem engeded a léha kispolgári lustaságot életben maradni! Hisz' a napsütés helyett csodás alternatíva a szobában ücsörögve meredni üres tekintettel az esszére, melyből csak a címet legépelve is úgy érzi az ember, hogy megírta az Odüsszeiát. Bizony, íly irodalmi gondolatokat ihletsz Te, dícsérnivaló múzsa, Vizsgaidőszak. A4-es lapok tömegével borítod vidám kis pajtásaid, a diákok szobáit, akik aztán fél évig válogathatják, mit tartsanak meg (mert megbuktak) és mivel gyújtsanak be. Bizony, rendszeretet is kapunk tőled, óh hatalmas tanítómester, Vizsgaidőszak! Segítesz a testedzésben is: a dugó miatt 20 perc késés utáni lépcsőn felrohanás, és a 40 fokos termekben írt tesztek mindenkinek segítenek fogyni és formában maradni!
Egyes, rémes, aljas diákok támadnak téged, nem átallnak rossz dolognak tartani (!!!), miközben íly sokat segítesz nekünk. De talán már ők is megtanulnak más szemmel nézni rád, oh Vizsgaidőszak.

Meghalt a félév, éljen a félév!