2009. január 21., szerda

A Játékos

Itt az ideje, hogy lerántsam a leplet a Játékosokról. KI (vagy mi) az a Játékos? A Játékos az, aki irányít. Ez úgy néz ki gyakorlatban, hogy van egy felsőbb dimenzióban egy rakás lény, akik imádnak hazárdírozni. ők a Játékosok. a napjuk úgy indul, hogy felkelnek, megmosaxanak, betolnak valami fasza zenét és pakolják ki az otthoni készletet. "hmm hmm mivel is kezdjünk ma... rulettel!" a Játékosok nem tudnak mit kezdeni a szenvedélyükkel (nem is akarnak) mivel ez élteti őket. végignéznek rajtad, akinek az életét befolyásolják. "legyen a piros 6os!" és már pörög is a rulett. piros 6os lesz? fantasztikus dolgok történnek veled rövid időn beleül. fekete lesz? hát... nem nézel valami jó napnak elébe. 0? beüt a krach. és az egész a kis golyón múlik. ők ott gurítanak, te meg nem érted mi ez a hullám. összevissza történnek a dolgok, te meg nem tudod követni.

igazi érdekesség akkor van mikor egy haverjukkal összejönnek és elkezdenek kártyázni. mert akkor már nem egy emberről van szó, hanem 2ről (a sokfős kártyapartikat itt most talán nem részletezném). ki tudja mi hogy alakul. ők sem tudják. vakszerencse az egész. jáccanak estékig, akár napokig, hetekig, hónapokig, van hogy évekig csak kártyáznak. te meg azt hiszed, valami vezetett a helyzetekhez. nem érted az illogikát, a másikat vádolod. pedig csak egy pikk bubi tehet róla. mondjuk.

kockázni is szoktak. váltott színű kockákat dobálnak, rád meg rádszakad a mennyezet egy rosszabb dobásnál, aztán a következő körben meglátod a padlás romjai között az elrejtett aranykészletet.

hülye Játékosok

2009. január 12., hétfő

holding on

...kétségbeesetten kapaszkodtam a szakadék szélén, a kezeim csúszósak voltak, a szakadék széle vizes, de én tartottam magam, ahogy csak tudtam, de éreztem, hogy nincs már talaj a lábam alatt, eltűnt a kis kiszögellés amin álltam, az ujjaim pedig egyre csak csúsznak... a fölöttem lévő alak utánam nyúlt, és meghúzta a kezem, kapaszkodni kezdtem, még erősebben, mint addig, már majdnem fent voltam, mikor addigi segítőtársam lökött rajtam egyet. csúszni kezdtem vissza, értetlenül csúsztam lefelé, de újra megkapaszkodtam. ekkor rálépett a kezemre, éreztem, hogyha nem történik valami, lezuhanok, ekkor megint elkapta a kezemet, két kézzel, erősebben, mint az előbb, és éreztem, hogy meleg áramlik át belém abból, ahogy fog. de ekkor sem tudtam felmászni, mert egyre bizonytalanabb és hidegebb lett a tartása. nem engedte el a kezem, de éreztem, hogy gyengül és csúszni kezd a szakadék felé. próbált visszakecmeregni, de a súlyom túl nagy volt, és már nem találtam fogást én sem sehol. kapkodtunk, az utolsó pillanatokig próbáltunk kapaszkodót találni, de csak kis, vizes kavicsok voltak mindenfelé. ez a talaj nem ilyen volt! - villant át az agyamon, de nem tudtam gondolkodni, nem értettem, hogyan változhat meg valaminek az egész szerkezete. tudtam, hogy el kell engednem a kezet, ami fog, hogy valamelyikünk megúszhassa. a bal kezemmel engedjem el, és kapaszkodjak a jobbal? úgy több esélyem van, ő viszont nem tud megkapaszkodni rendesen. vagy a jobbal? akkor én lezuhanok, ő viszont elkaphatja azt a faágat. mindez a másodperc tizedrésze alatt villant át az agyamon. mielőtt dönthettem volna, éreztem, hogy megszorítja a kezemet és tudtam, hogy zuhanni fogunk mindketten és végünk lesz, nem menekül egyikünk sem...



...és kézenfogva fogunk zuhanni, mert nem tudtuk, hogy magunkat vagy a másikat mentsük-e meg a szakadéktól. így egyikünk sem menekült meg... és egyikünk sem zuhant le egyedül.

2009. január 3., szombat

ez hihetetlen :D

SW-faneknek itt az új csodám :D

09, te csodás

szóval itt az új év, tiszta lappal , mindenféle lehetőségekkel, meg még ki tudja mi mindennel... :) és jobban nem is indulhatott volna mint ahogy indult (nagyfel blabla!) (rosszabbul nem is folytatódhatott volna, mint egy vizsgaidőszakkal.)
na pörgessük vissza kicsit az időt mit szóltok? volt idén minden ami kell meg ami nem kell, ami jó, meg ami rossz, ami meglepő meg ami nem meglepő (na ez értelmetlen lett). azért erre az évre se mondanám, hogy elqrtuk, nemkicsit, nagyon, de vótjobb, leszjobb. mindazonáltal, köszönhetően annak a pár embernek akik tudják magukról hogy kik ők (már csak azért is mert kb. ők teszik ki a blogom egész olvasótáborát) köszönhetően most is túlsúlyban voltak a jaó dolgok. szóval köszi nektek.
izé. nemmegyezaposztolás most. lehet, hogy én is a szenvedős blogger lettem? o.O (szenvedős blogger: aki csak akkor ír blogot mikor valami szörnyeteg fájdalom gyötri piciny lelkét). hát tán cask nem.
csapjatok az év közepébe, és adjatok neki, egy akkorát, hogy azt se tudja fiú-e vagy lány. az ágyban egy borús reggelen talált létformáról azért lehetőleg legalább ti tudjátok ugyanzet, ha egy mód van rá. sok sikert, örömöt, mindent ami jó, kevés végtagműtétet 09re.

béke